Sense and Sensibility

2010.02.09. 10:08 :: elckerlyck

Maxi a dacosságán túl válogatós és türelmetlen. Ritka alkalom, hogy nyugodtan, cirkusz nélkül lezajlik egy családi étkezés, ami nekem nagyon fontos. Ezt próbáltam elmagyarázni neki vasárnap este, amikor elég jó formában volt. Azt kapott, amit kívánt, nem turkálta az ételt, szépen és sokat evett, ivott.

- Látod Macó, milyen szép igy együtt vacsorázni!

- Ja Papa!, Kriege ich noch ein Gummibärchen? (Kapok egy gumimacit?)

- Késöbb, szivem!

- Nein! Jetzt! (Most!)

- Még beszélek veled, Macó! Nézd! Mama és Papa dolgoztak, elkészítették a vacsorát, finom, illatos, gusztusos, szép - milyen szép érzés együtt lenni, az érzékeink felveszik az ízt, az illatot, az étel látványát, az együttlét örömét. Szeretném, ha te is megtanulnád, picinyem, milyen szép az, hogy egy család vagyunk, és az evés egy gyönyörü családi együttlét!

- Ja Papa! Das Abendessen war schön érzéki! Danke! Darf ich jetzt spielen? (A vacsora szép érzéki volt. Köszönöm. Mehetek játszani?)

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vitorlaspferd.blog.hu/api/trackback/id/tr111741459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása